Tévedés

Úgy facsarta halott szívem az érzelem
Mint még sohasem.
Nem a kínzás a szenvedés,
Hanem a szerelem.
Játszott velem a lány
A gyönyör? Vadász…
Mindig csak kihasznált,
Bár én is akartam...
De nemcsak vad csókjait,
Édes szavait is,
Nem csak szenvedélyes testét
õt magát is.
De hiába vártam,
A lány nem szeret,
S nem kapok tõle már
Semmit sem.
Hová rakjam a fájdalmat?
Hogy szabaduljak?
Varázslatért jöttem,
Erős piát kaptam.
A másik lány már berúgott,
Bennem is dolgozatt az ital
Szintetikus ál-erővel
Töltötte meg inam.
S csókot szórtam a lány ajkára,
Nekiadtam magam
Miközben nem õrá,
A Vadászra gondoltam.
Amikor õ csókol az az élet
Amikor vele szeretkezek
Az magam fölé emel
Magasabbra mint egy vámpír, egy ember.
De hazugság most a szex
Vörös fürtje közt szõkét keresek
Ha szikrát szór a szemem
Az más színt lop neki remélem.
Túl késõn jött a felismerés
Ez csak egy tévedés
Nekem nem kell más
Csak a Vadász.