Vadász érzelmek

Nem hittem neki, hisz ő nem szerethet
Nincsen lelke, s mégcsak nem is ember
De szép lassan elhittem, s elfogadtam
A csapatba s szívembe, lassan befogadtam
S akkor meghaltam, mennybe kerültem
Tudtam, vigyáz majd húgomra helyettem
De visszarántottak, kihoztak a sírból
Harcolnom kellett hát megint újból
De hozzá futottam, támaszom lett
Nem volt lelke de szeretett engem
De tudtam nem merem szeretni
Így jobb lesz majd szép lassan feledni
De õ dacolt, bántott szavakkal és tettel
Eltûnt, de visszajött lélekkel.
Éreztem szeretem, de féltem vállalni
Önmagam elött is rettegtem bevallani
Megmondta neki, de nem hitt nekem
Meghalt, s örökre elvesztettem.