Tudtam nincs remény, nem szerethet engem
Hisz én vámpír vagyok ő pedig egy ember
De szerettem őt és érte vágyódtam
Minden éjszaka ébren hánykódtam
Szerettem őt ő nem szeretett engem
Pokoli gond ez csak tudtam volna mit tegyek
És akkor rám mosolygott a szerencse
Megcsókolt ő köszönet képpen
De tudtam ez nem jelent semmit
ő engem sose tud szeretni
S nemsokára véget ért ért az egész
Meghalt ő így elhullt a remény
De feléledt újra s én lettem támasza
Nekem mondta el azt, mi legjobban nyomszatja
Hozzám bújt védelemért és én átöleltem
S magamban fogadtam soha el nem engedem
De változott a lány engem már nem akart
Otthagyott magától csúnyán elzavart
Olyat tettem mit nem lett volna szabad
De elmentem s inkább magamnak üzentem hadat
Visszatértem lélekkel s tovább szerettem a vadászt
S próbáltam megértni hisz ő a legnagyobb talány
Akkor jött a végzetes nap s ő azt mondta szeret
Nem hittem el s mondtam neki menjen
Egyedül akartam látni hogy ér véget az egész
S hogyan tűnik el a legvégső remény