Kezeim közt szunnyad az éjfél,
a felhõk csendesebben szálnak,
kecsesen, puhán egyenruhában,
az álmaim lassan falhoz állnak.

Sóvárgón örvénylõ gyönyörrel,
veszett kutyák ugatják a holdat,
a sumák ördögök bálba mennek,
sejtik hogy nem lessz több holnap.

Egy nárciszon tüskét neveltem neked,
most simuló semminek látszanak,
s valahol messze a kísértetorgonák.
hiába-dallamot játszanak.

Fáradsz most már, én értelek,
tudom, nehéz a szárnyalás...
Bízz bennem, zuhanni könnyebb!
A boldogság úgyis csak lázadás.

www.atmenetiangyal.uw.hu