Egy reggelen
(Buffy, Spike-nak)

Amióta elmentél,
csak egy dolog mozgat.
A tudat hogy szerettél
és én nem viszonoztam.

Pedig hatudtad volna,
hogy én is szeretlek
Talán nem áldozod fel magad,
és én most nem szemvedek.

De élnem kell tovább,
s küzdenem érted.
Hisz talán még egyszer,
elmondhatom ezt néked:

Hogy a világon,
akkor is és most is,
csak téged szeretlek.
És várni fogok rád,
amíg csak élek.

Mert annál nagyobb öröm,
s boldogság nem érhet,
mint mikor karjaid közöt tartasz,
és mindentől megvédesz.

Ilyenkor úgy érzem,
nem bánthat senki már,
De eljön a hajnal,
és az álom elszáll.

Ott vagyokegyedül,
fekszem az ágyamon,
Csak két dolog éltet,
az űr és a fájdalom.

És várom az estet,
hogy karjaid közé zárj
megnyugtasd a lelkem,
és újra béke vár.

Így élem az életem,
minden nap-nap után.
És várom hogy egy reggelen,
mikor a hajnal pirkad már.

Oda jössz hozzám átölelsz,
elmondod hogy szeretsz,
És bármi is vár ránk,
te mindenhová követsz.