De néma a szám

A hangod millió sebet tép fel bennem,
Ahogy hallom, hogy hozzám szólsz félve,
S várod válaszom, de néma a szám,
Nem kiáltom füledbe mennyire szeretlek,
S nem sugom halkan azt se vágyom rád,
Karod ovó ölelésére, hogy hozzám érj,
Csak egy percre is de érezzem érintésed,
Ahogy arcomat végig simitja kezed,

Ezer meg ezer gondolat tör utat magának,
De mindent legyözni a fájdalom,
S nem hagyja, hogy elérjen hozzád,
Vissza-vissza tartja, szinte húzza,
S a könnyeket is szemembe zárja,
Ne engedi, hogy ennyi idő után átadjam,
Mind azt amit tőled kaptam, de nem akartam,

Meggyötörni jöttél, hát tessék aláz meg újra,
Eléd vetem magam, s hallgatom amit mondasz,
S nem látom a végét, s nem látom már szemedet,
Egy hatalmas mély gödörbe zuhantam,
S jönnek a segitő kezek de egyik se éri el lelkemet,
Teltek a hetek, s jötten hosszú hónapok,
De még mindig ugyan ott vagyok,
S hangod, pár sorod újra feltép bennem mindent,

Mondanám, hogy nem én nem akarom,
Menekülhetnék elöled, de nem fogok,
Ne hagyom, hogy legyöz, nem félek már tőled,
Már túl léptél rajtam, s kardod szívemben hagytad,
S mikor hangod hallom mindig csak forgatod,
Lejebb és lejebb szurod, míg keresztül nem ér rajtam,
Üvölteném, hogy hagyj már!

de néma a szám...