Pszt! Hallod most milyen csönd van?

Kérlek, te se szólalj meg

Csak amíg a pillanat tart

Hadd higgyem, hogy szeretsz!

Most olyan, mintha enyém lennél

Karjaim közt tartalak

Ne haragudj, sosem hazudtam én

Nem csupán akarlak

Bár dobogna a szívem, hogy elhidd

Csak érted teszi

Olyan, mintha újra ember lennék

Most annyi mindent megtennék

Legszívesebben ablakod elé állnék

És szerenádot adnék

Szereznék egy nyavalyás gitárt

És szerelmes dalt énekelnék

Legszívesebben újra tollat ragadnék

És gyöngysorokat vetnék mint rég

Hogy mily édes az ajkad

Finom bőröd illata

Legszívesebben szivárvány festékkel

A vászonra vinnélek,

Hogy mindenki lássa szemed csillogását,

Hajad zuhatagát, ahogy én

Legszívesebben csokoládét vennék

És száz vörös rózsát mellé

Egyszerű köszönetként

Hogy felém léptél

Legszívesebben minden percben

Simogatnálak, suttognék kedvesen

És mindig veled lennék

- de csak az jutott nekem

Hogy egy pillanatra

Mikor mindent elfeledsz

Hazudhassak magamnak…

Bár tudom, nem szeretsz.

Annie Flower