Egyedül

Egyedül vagyok egy kegy kegyetlen világban,
Semmi nincs a földön, mit nálad jobban kívántam.
Akartam hogy érezz, akartam hogy szeress,
De nem kellek neked: Hát a szíved deres?

Bárhová is nézek, csakis téged látlak,
Bár próbálom feledni, mit érzek irántad.
Mert eldobtál magadtól, mint gyermek a játékát,
Viselem eme este elviselhetetlen árát.

Próbállak gyűlölni, de nem megy,
Bár mondanád nekem: csak téged szeretlek.
Mond kérlek, mondd hangosabban,
Tarts végre újra gyöngéd karodban.

De újra elmúlt ez az álom, felébredek,
Látom hogy nem vagy itt, s elszenderedek.
Vissza akarok jutni arra a helyre,
Vissza akarok menni abba a percbe....

Szeretet s gyűlölet közt vékony vonal húzódik,
Sosem hittem ebben de most minden beigazolódik.
Bár mondhatnám azt, hogy én is elfelettem,
De hazudni nem merek, míg mélyen reménykedem.

Reménykedem abban, hogy ez csak egy rossz álom,
Reggel felébredek, és magam mellett találom.
Bármennyire is fáj, hogy nem kellek neked,
Akarom hogy tudd: aznap jó volt veled.