Arcod idézem szüntelen, hangodba zúgtam én,
Mint sötét helyiségbe mikor beragyog a fény,
Fáklyát gyújtottál mélyen, mélyen legbelül,
Minden lent van nekem, csak te vagy legfelül.

Mondhatom úgy is, hogy nincsen senki más,
Hogy a világ rút lett, te vagy csak csodás,
Hogy miattad alszom el, miattad ébredek,
Álmomban velem vagy, s itt vagy, ha felkelek.

Védelek, s õrizlek, nem adlak senkinek,
Nem hagyom, hogy elmúlj, elmúlj a semminek,
Drágább vagy nékem, mint koldusnak a kincs,
Mint rabnak a szabadság, ha lehull a bilincs.

S még nem vártalak téged, hogy randizzunk a télen,
Hogy sétáljunk egy parkban együtt kéz a kézben,
De rád gondolok folyton, s a vágyam el nem hagy,
Hát tudd meg, hogy õrizlek, s nekem CSAK TE VAGY