Gyáván

Hosszú az élet,
S oly magányos,
Keresed az értelmet,
De nem találod.

Nem tudom, miért élek,
Mindig mást keresgélek,
De semmit meg nem találok
Soha, semmit sem kívánok

Belefáradtam mindenbe,
Az egész sötét életbe,
Nem bírom tovább a létet,
Úgysem találok benne értelmet.

Fájdalmat érzek minden áldott nap,
Belehalok lassan, egyedül maradva,
Nem tudom így végig élni az életem,
Hogy feltámadok, s meghalok, mindenem a félelem.

Félek a mától, aztán a holnaptól,
Könnyezem az élõt, s irigylem ki holt
Reményem még van, míg tartok a holnaptól,
Arra, hogy lássam: vajon tényleg olyan rossz volt?

Hisz meghalni sem egyszerû,
Ha félsz megtenni,
Ha nem mersz eléggé
Egy embert megölni.