Soha már

Minden eggyes éjjel,
az arcodat látom.
És te mosolyogsz rám,
csak ennyi az álom.

De amíg rámnézel,
én figyellek végig.
Eltudnálak nézni így,
életem végéig.

De félek hogy egyszer,
nem jön el az álom.
Nem látlak majd többé,
én meg csak várok.

De tudom hogy miért,
hisz te mondtad egyszer.
Hogy mindenkinek megvan,
a saját keresztje.

Én tudom mi az enyém,
régóta tudom már.
Hogy amíg élek én,
nem látlak soha már.