Búcsú

Mikor szóltál, én máris mentem,
Fajtárs szívébe gyûlölt karót döftem.
Mi vitt a természettörvény ellen?
A szerelem, a kegyetlen.
Ha hozzám értél,
Szívemben forrón perzseltél.
Engedtél közeledni,
Bennem szerelmet ébreszteni.
De kihasználtál engem,
Mikor elmondtad, elmerengtem.
S nem feledtelek el, mint másokat,
Le akartam hozni neked a csillagokat.
De szerelmem esztelenségre buzdít,
Engedtem-, de most már kín pusztít.
Egyetlenem, hogy tehettem ezt veled?
Miért bántottam tested-lelked?
Maró kín menésre késztet:
Visszaszerzem lelkem, de csak teérted.